Kis Ház

Úgy fáj, hogy megszakadt,
A szívem széthasad.
Vajon miért állít az élet ily nehéz feladat elé?

Eddig sem volt könnyű, hát most jól bebaszott
Ha csak a fal adná a másikat,
Jobb lenne, Jóbnak lenni.

Keményebb lett a szívem, mint egy szikla,
Egy hegtől csak jobban bírja.
Mindig is tudtuk, hogy sírás lesz a vége.

Kis ház az én szívem,
Sok hely már nincs benne.
Neked még jut elég, ha kéred
Élj vele, élj velem!

Együtt vagyunk, néha úgy is fáj.
Szerencsére egyre ritkább már.
Állítsd meg, mikor jó, amikor jó
Nagyon jó, az időt.